Meglepő, hogy a mindennapi dolgozók mi mindent látnak a munkájuk során. Egy kasszás tudja, ki mire költi a legtöbbet, kinek milyen a magánélete. Nem érdekli, de látja, mit veszel. Egy ruházati eladó tudja, milyen nehezen megy a stílusválasztás, vagy hogy éppen az alakunkhoz ad tanácsokat, hogyan tudjuk a legtöbbet kihozni magunkból. Egy pincér pedig akarva-akaratlanul is ott van az asztal mellett, és hallja a vitákat.
Nemrég még a nyári plusz munkám során az egyik barátunk éttermében szolgáltam fel, hogy kisegítsem őket ebben az időszakban. Egyik nap egy család bejött egy szülinapot ünnepelni, de sajnos nem minden alakult tökéletesen. Az egyik hölgy ugyanis egy röviditallal kívánta kezdeni az étkezést, amit több alkoholos ital követett volna. A család azonban ennek nem örült, ennek pedig hangot is adtak. Igen nagy perpatvar alakult ki belőle még az előtt, hogy a levest megkapták volna.
Mi, dolgozók, természetesen nem mondtunk semmit, mivel nem a mi dolgunk. Semmi közünk nincs az ő magánügyükhöz, hiszen ez pontosan az: magánügy. De sajnos én nagyon is jól ismerem a problémát, amivel a család küzdött. Az én családi körömben is volt egy alkoholista, és pontosan tudom, milyen nehéz együtt élni egy ilyen beteggel, és hogy mekkora harc, mire ők is rá tudják venni magukat, hogy segítséget kérjenek.
Nekünk egy úgynevezett Felépülők nevű központ adta meg ezt a segítséget, akiknek kifejezetten a függők, például alkoholisták bentlakásos kezelése a fő profiljuk. Bentlakásos programjuk során a beteg beköltözik, és ők segítenek nekik a felépülésben, de még a családoknak is segítenek ismét egymásra találni ebben a nehéz időszakban.
Nagyon sokan nem látják, hogy a függőség az betegség. Ebből ugyanúgy fel kell épülni, mint egy megfázásból, vagy egy törött kar után. Ehhez pedig segítségre van szükségük az embereknek, támogatásra, mert gyakran az embernek elfogy az ereje, és ilyenkor kell valaki, akire támaszkodhatnak. Ez mindenkiről elmondható, mindenkinek kell egy segítő kéz néha napján, ezt pedig nem szabad megtagadni senkitől. A függőktől sem.
A Felépülők olyan emberekből áll, akik ismerik, min mennek keresztül a családok, azok, akik ezektől a betegségektől szenvednek, és igyekeznek a lehető legjobb tudásuk szerint segíteni rajtuk, hogy mindenki a legteljesebb életet élhesse ezek után.
Én örökké hálás leszek azért, amit a Felépülők tett a családunkért, és csak remélni tudom, hogy ez a család is megtalálja a megoldást a problémájukra, és hogy sikerül kitartaniuk egymás mellett. Ez egy harc mindenki számára, ahol egymás legnagyobb ellenségei és legfőbb bajtársai is vagyunk. Remélem, meg tudják ragadni a segítő kezet, és sikeresen felépülnek ebből a nehéz időszakból.